megalit kultúra (a gör. megalithosz, 'nagy kő' szóból): az írás előtti történelmi korszak kultúrája. A ~ vallása: →halottkultusz. - I. Eredete. A régészeti és paleontológiai leletek kormeghatározása előtt a tudósok (a Kr. e. a 3. évezredből származó megalitikus közösségi sírok alapján) nagyjából egyetértettek abban, hogy a ~k a Földközi-tenger K-i térségében keletkeztek; s később tengeri úton, pl. az akkor meginduló érckeresk. nyomában terjedtek el Ny-ra és É-ra. Az eredeti dolmen-építészet ezáltal küklopsz-architektúrává változott (Málta, Ibériai-fszg., D-Fro.). A radiokarbon módszer azonban teljes mértékben megdöntötte ezt az elméletet, mert a módszer segítségével megállapították, hogy a bretagne-i megalit sírok már Kr. e. 4000 k. épültek, és Angliában és Dániában már Kr. e. 3000: kősírok álltak. Legrégebbi alakjában a →stonehenge-i kőkör is 2800 k. állt már. - Mivel az első egyiptomi piramisok építése csak a 2700-as évekre tehető (korábban csak téglaépületek voltak) és a mükénei leletek is lényegesen fiatalabbak, a Ny- és É-eu. megalit építmények nem függhetnek Egyiptomtól v. Mükénétől. Sőt a máltai építmények (pl. a tarxiai tp. v. Hal Szaflien nekropolisza) már 2000 e. elkészültek, tehát nem hathatott rájuk a fiatalabb minószi bronzkor, ahogy korábban állították, inkább megfordítva. Vsz. különböző, egymással akkoriban még csekély kapcsolatban álló kulturális területek önálló alkotásainak jelensége előtt állunk. Ilyen területek: Maghreb, Palesztina, Abesszínia, Asszam, Ceylon, Tibet, Korea és a már előbb említett területek a Közel-Keleten, a Kanári-szk-en, a Földközi-tenger térségében, az Ibériai-fszg-en, Fro-ban, NBr-ban, Íro-ban, Dániában, É-No-ban és Svédo-ban. A pontos meghatározás valósággal fölborította a ~ történetének valamennyi hipotézisét, de „az előtörténet legnagyobb rejtélyének” kutatását nem vitte előre. Ma inkább azt tudjuk, hogyan nem volt, de az eredet és a kölcsönös függőség tekintetében messzemenően a sötétben tapogatózunk. - A ma élő megalit társad-ak hitbeli elképzeléseiben a megalitok a halál utáni életre vonatkozó elképzeléseket hordoznak. Többnyire olyan szert-ok közepette állítják föl őket, melyek a lelkek másvilágra vezető útját készítik elő: örök életet biztosítanak a halál után. Ezenkívül maguk a megalitok összekötő kapcsok is az élők és halottak között. Építőiknek és azoknak a halottaknak, akiknek épültek, mágikus képességeit hordozzák, és így szavatolják a termékenységet, az ember, az állat és termés fennmaradását. Az építmények a halottak ülőhelyéül szolgálnak, amikor a faluba látogatnak, de az élők is használják őket. A tér, ahol a megalitok állnak, egyben kultikus hely (ünnepélyes táncok és áldozatok bemutatására), s a társad. élet központja. Ezekben a falvakban nagy szerepe van a genealógiának (leszármazási soroknak), s vsz. kultikus alkalmakkor ünnepélyesen recitálják azokat (a szert. titkos, idegenek elől elrejtik, mert a falu ősatyjáról és alapítójáról van szó). Az ősök nevének és tetteinek emlékezete mintegy „állandósult” a megalitokban, időtlenné vált; ki van véve az elmúlás alól, ezért kultikusan megjeleníthető. A megalit-sírok révén rendkívül nagy hatalma van a halottaknak, amiben kultikusan részesülhetnek az élők, s ez nagy létbiztonságot ad. - II. A ~ földrajzi kiterjedése. 1. Skandinávia. Észak ~jára figyeltek föl először és vizsgálták meg régészetileg, de semmiképpen nem ez a legrégebbi. Vsz. Kr. e. 2000 e. került Íro-ból és Anglia É-i részéből Dániába, majd innen É-No-ba, másrészt D-Skandináviába, vsz. a földműveléssel, állattenyésztéssel, kőcsiszolással és a rézföldolgozással karöltve. Az első megalit gyarmatosítás békésen történhetett, csak később hatolt be egy harcias nép (az ún. „csatabárd emberek”), amely elűzte, ill. elnyomta a megalit embereket (amint azt főként Holstein területén látjuk). A megalit emberek és a csatabárd emberek egybeolvadása talán az „indogermánok” irányába mutat. A régészeti anyag nem, de a kultikus egység a Brit-szk-re és megalit vallásukra vonatkozó vizsgálati eredmények alapján teljesen egyértelmű. A germánok vallásának vizsgálata azt mutatja, hogy egyértelműen a megalit vallásból származik az Ég Istene, továbbá az ősök szellemének mint hérosznak s a különböző természeti szellemeknek tisztelete is. Ha pl. Uppsalában „nagy istenek” sírjait mutatták, és ezek a sírok igazi régi megalit sírhalmok voltak, akkor nyilvánvaló, hogy ezek az „istenek” törzsi héroszok, akik „természetfölötti” módon tovább hatnak. A megalitikus kőpilléreket és faoszlopokat éppen úgy megtaláljuk a germánoknál, mint a női héroszokat (ún. walákat), akik jósoltak és figyelemreméltó szellemi hatalmat gyakoroltak (ennek sok ~ban vannak párhuzamai). A Heimskringlában és az Islandsagában megbízható irod. bizonyítékok találhatók a germánok jellegzetes héroszkultuszára (a sírhalomban egy emlékserleget ajánlanak föl, elhalt hősöknek áldozatot nyújtanak át, hogy gazdag legyen az aratás; Freyr utódait alattvalói feláldozzák, hogy egy súlyos éhínséget elhárítsanak). - 2. A Brit-szigetek ~ja is „bevándoroltnak” bizonyult. De a nagyszámú lelet nem határozható meg egyértelműen sem összefüggései (Bretagne, Pireneusi-fszg., Dánia, Földközi-tenger), sem fejlődése szempontjából. Gyakorlatilag a megalit sír-építkezés minden formája megtalálható egymás mellett, a sírokban talált tárgyak pedig egymástól távoleső megalit térségekre utalnak (ami inkább tengeri úton létrejött kapcsolatokra, mint az egész kultúra alapvető összefüggéseire mutat). - 3. A szigeti kelták vallásában, mely hosszú időn át fennmaradt és írásos emlékekkel bizonyított, éppúgy, mint a germánoknál, nagy szerepet játszanak a héroszok. Íro. nagy megalitikus emlékműveinél tisztelték őket, amelyeket a hagyomány egyértelműen a sírjaiknak tart. E héroszkultusz esetében tehát nem sokistenhitről van szó (ahogyan értelmezni szeretnénk), hanem az ősök tipikus ~járól, azok tulajdonképpeni istenné emelése nélkül. A keltáknál az „anyajog” uralkodik - ezért természetes, hogy a törzsanyát különleges tiszteletben részesítették: Matrona, Brig, Badb néhány a nagy tiszteletben tartott bölcs ősasszonyok közül, akiknek a folyókhoz (Matrona), a szent tűzhöz (Brig), háborúkhoz és csatákhoz (Badb) van közük. Az emberáldozatra éppen úgy van bizonyíték, mint a természeti szellemek sokféle kultuszára. - A héroszok egy nőalaktól (Danustól) származtatják magukat, ami szintén tipikusnak tekinthető a ~ban; nagyon sok nőnemű bálvány bizonyítja az anyajogú szervezetet és a hozzá tartozó újkőkori termékenységhitet. Máig él a kő tisztelete (vö. az ír és skót királykővel v. a királysírok tiszteletével). Az indogermánok közül a kelták maradtak legtovább megalit emberek, vsz. a sziget végletesen Ny-i fekvése miatt! - 4. Bretagne-ban, elsősorban a D-i parton (Rhuys és Quiberon környékén) halmozódnak a megalitikus leletek, amelyek 4000 előtti keletkezési időre utalnak, mindenekelőtt Carnac óriási szentélye enged hatalmas felvonulásokra következtetni (a széles „ünnepi úton” emberek ezrei menetelhettek egy-egy felvonuláskor), továbbá áldozati kultuszra és az ősök tiszteletére, egy olyan helyen, amelyet a „világ középpontjaként” értelmeztek, ahol öszeköttetésbe lehet lépni az éggel és az alvilággal (a halottak birodalmával). A megalit leletek széles sávban húzódnak át Fro-on Bretagne atlanti-óceáni partjától a Földközi-tenger partjáig (Gard), miközben a part közelében, valamint a réz- és bronzkori bányák térségében több a lelet. A leletek közeli kapcsolatra utalnak az Ibériai-fszg-tel és annak ~jával, a sírmellékletek azonban arra vallanak, hogy összeköttetésben álltak mind É-kal és a Brit-szk-kel, mind a Földközi-tenger térségével. - 5. A Pireneusi-félszigeten nagyszerű megalit építmények találhatók, mindenekelőtt a fszg. DNy-i (D-Port., Huelva és Andalúzia) és DK-i részén (Almeria és K-Granada). Itt vannak a korai bányászat, kohászat és keresk. központjai is. D-Spo-ban (a kőformáktól a fémformákig tartó) töretlen fejlődés tárgyi bizonyítékai találhatók a sírokban (pl. balták), továbbá a sírépítmény különböző típusai tekintetében is, úgyhogy itt, az Ibériai-fszg. D-i részén található meg (legalábbis föltehetően) a Ny-eu. ~k eredete. - Mivel az Ibériai-fszg. a régi magaskultúrák legfontosabb fémszállítója volt, természetesen itt találhatók a vert vörösréz legrégebbi bizonyítékai is (a sírban talált tárgyak között). - 6. Szardínia és Korzika szigete is bővelkedik a ~ jeleiben; különböző típusú sírok találhatók időbeli egymásmellettiségben. Egyedülálló az Anghelu Ruju-i nekropolisz Szardínia szigetén, amely kőből készült valódi házszerkezetet ábrázol, még a tetőszerkezet gerendái és összekötő elemei is kőből készültek. Ez értelmezhető úgy is, hogy kőből akartak ugyanolyan házat biztosítani a halottnak, mint amilyenben életében lakott. A szardíniaiak „boszorkányházaknak” nevezik az ilyen típusú sírokat, és megkülönböztetik az „óriássíroktól”, a →dolmenektől, amelyek fölé annak idején mesterséges dombot emeltek - nagyon gyakran egy gerincével fölfelé fekvő hajó alakjában (ez Íro-ban és a Baleári-szk-en is megtalálható). A korzikai dolmenek valamivel egyszerűbbek, de mindenben megfelelnek a szardíniaiaknak. Nagyon különösek az ún. nuraghok, egyfajta hatalmas kupolaépítmények, amelyek bizonyára nemcsak sírok, hanem egyben védelmet nyújtó erődök is voltak. Kevéssé megmunkált hatalmas tömböket raktak gyűrű alakban egymásra (kívül csonkakúp, belül hegyes kupola). Az így keletkezett helyiségek akár 150 embert is befogadhattak; a kora rézkorból származnak, de szintén megalit építmények. Diodórosz beszámol Iolausz szárd héroszról, aki Szardínia szg-én nagy építmények egész sorát emeltette Daidalosszal. Szardínián csakugyan egész sor ősrégi építmény van, nagyon sajátos és sehol máshol nem található kivitelezésben (pl. a forrástemplom Giara di Serriben). Az előbb említett Iolauszt héroszként tisztelték, sírja tp-má vált, Diodórosz a héroszkultusz tipikus szokásairól számol be, ahogyan azt az Égei-tenger vidékéről ismerjük. A filozófus Philoponosz Arisztotelész Fizikájához írott kommentárjában a héroszok sírjain való kultikus alvásról beszél kísértetszerű látomások ellen. - 7. A Baleári-szigeteken (Mallorca, Menorca, Ibiza) föltárt régészeti leletek különleges vonásokra utalnak a megalitikus jellegű földközi-tengeri szigetkultúrán belül. Mesterséges barlangokat találunk, amelyek bizonyos andalúziai megalitsírok módjára pilléreken nyugszanak és fölfelé szélesednek (az oszlopfő őse). Az ún. talayotok (őrtorony) jellegzetes védművek, a szardíniai nuraghokhoz hasonlíthatók; emberi maradványokat a 600-nál több „várban” természetesen nem találtak. Ezzel szemben a taulok (asztalok) egyértelműen halottkultuszra utalnak; ezek 2-3 m magas, négyszögletes, hatalmas pillérek, amelyek óriási négyszögletes fedőkövet tartanak, mellettük naveták, kváderkövekből épített, csúcsíves boltozattal fedett, félovális alaprajzú helyiségek állnak, melyek gerincével fölfelé fordult hajóként hatnak. - 8. Málta és a szomszédos Gozo szigetén a vsz. már 3800-tól kezdődő ~ még jellegzetesebb, mint a 3 fenti földközi-tengeri szigeten. Számos lelet élénk keresk. összeköttetésre vall az Égei-tenger szigetei, de Ny-Eu. felé is. Máltán (mint Szardínia szg-én is) megtalálhatók a megalit építmények fő típusai, de hiányoznak a kezdeti típusok, úgyhogy (ellentétben pl. az Ibériai-fszg-tel) nem lehet szó elsődleges kultúráról; ezenkívül, érdekes módon, Máltán nem található fém. A legfontosabb építmény az ún. Hal-Szaflien-i hüpogeum (földalatti temető, katakomba). A főrész kétemeletes, a fölső emelet nívókülönbséggel két részre osztott, a helyiségek sziklába vájtak és ki vannak festve. Az első kettős helyiségből lépcső vezet az alsó szintre, amelynek a helyiségei kisebbek és egyszerűbbek. A szomszédos helyiségekben falifülkéket (oválisakat, kör alakúakat és szabálytalanokat) találunk, a falak és a mennyezet vörösre festettek, s karikákkal, négyszögekkel, spirális kacskaringókkal és indákkal díszítettek v. „megjelöltek”(?). Az ásatáskor talált csontok személyek ezreihez tartoznak és vsz. folyamatos halotti áldozatok tipikus maradványai. A föltárt területen fegyvereket, ékszereket, nőszobrocskákat, mindenféle szerszámot találtak - viszont semmiféle istenalakot (az életnagyságúnál nagyobb ülő nőalak Hal-Tarxiában nem föltétlenül istennő), ami arra utalhatna, hogy itt a halottkultusz dominált, és még nem fejlődött tovább a politeizmus felé (mint pl. Egyiptomban). A kultikus falifülkékben monolitok (egy darabból vésett emlékkövek) voltak, talán egy ábrázolhatatlan Legfelsőbb Lény kultuszát szolgálták, amint az a ~ban gyakran észlelhető. Kígyókat, bikákat, kecskéket és disznókat jelenítettek meg, valamint emberalakokat is, dombormű v. teljes plasztika formájában. Dolmenek és mesterséges sziklasírok szintén előfordulnak. A kultikus épületek két egymást keresztező kettős ovális, amelyek egymás fölött helyezkednek el, előudvarral és fallal körülvéve. A falak függőlegesen fölállított kőlapokból állnak, felettük tömbök fedőként v. boltívként. A Gozo szg-én levő ún. Gigantia két egymás mellett fekvő kettős ovális, közös előudvarral és közös kőkerítéssel. Hal-Tarxia szentélye pedig három, szorosan egymás mellett elhelyezkedő kettős ovális. A bennük talált különböző nyomok és maradványok megalit típusú halottkultusszal kapcsolatos áldozatokra utalnak, melynek során (a gyakran kúposan kialakított) kőpilléreket fölsőbb lények (ősök) ülőhelyeiként tisztelték. A legnagyobb kiterjedésű létesítményt Hagiar Kimben találták (Kr. e. 2500-ból származik). A kicsiny Pantelleria-szigeten találhatók a szeszének nevezett sírépítmények (ezek mesterséges dombok, kövekből készült sírkamrákkal, amelyekben egy-egy csontváz volt, alvó testtartásban fölhúzott lábbal). Érdekes a „máltai alvó hölgy” is, egy szobor, melyből a „templomi alvás” gyakorlatára (jósnői funkciót betöltő papnők látnoki transza?) lehet következtetni. - 9. A ~ központjai a korai minószi kori Kréta és Mükéné. Mükénén elsősorban az utolsó, legmagasabb fejlődési fázisra vannak bizonyítékok (pl. kupolás sírokra). Jellemző itt a művészi kőfaragó munka is, úgyhogy jellegzetes kváderkő-építészetről beszélhetünk (mint Málta és Szardínia szg-én is). Kréta gyökerei ugyan bizonyosan megalitikusak (erre elsősorban vallásos bizonyítékai vallanak), de nagyon önállóak. Az ún. első knosszoszi palotatüzet vsz. mükénéi megalitkori támadók okozták, akiket aztán a 13. sz: behatoló görögök és indogermánok semmisítettek meg. De mint a kultúra más területein, a megalitikus szokások (kő- és termékenységkultusz, női bálványok, barlangok és grották tisztelete stb.) még sokáig tovább élnek. Mindkét kultúrában elterjedtek a kupolás sírok, kamrasírok és aknasírok, még a „földbe helyezést” is bizonyítják a mesterséges dombok. Az aknasírok nagyarányú halottkultuszra utalnak, létesítményeik hasonlóak a Brit- és Kanári-szk-en (Fuerteventura) lévőkhöz. Érdekes, hogy Kréta és Mükéné mozgalmas tört-e ellenére megőrződött a kultusz folyamatossága (héroszkultusz). - 10. Szíria-Palesztina fontos megalitikus központ volt. Elsősorban a Jordán alsó folyásánál, ahol a bazaltkő építőanyagként kéznél volt, találunk sok megalitsírt, →kőkört, kőhalmot, mesterséges dombot. - Galileában pl. gyakorlatilag minden dolment kőhalom fed. Barlangsírokat, sőt egész barlangvárost is fölfedeztek Vádi-el-Amudban, az ún. „ablakos barlangban”. A halottkultusz egyértelmű jelei láthatók egy aknában, amely mélyen bevezet a hegy belsejébe, de ezt a barlangot lakóhelynek használták, mert a templomhajószerű főbarlang falában több emeleten kicsiny lakóhelyiségek találhatók, amelyeket függőleges aknák, lyukak v. folyosók kötöttek össze egymással. Az összehasonlítás a Gran Canariával magától kínálkozik. A régi Föníciában van egy sírbarlang, amelyet egy aknán keresztül lehetett elérni, ez egy grottába vezet, amelynek hátsó helyisége 5-6 m-rel be volt mélyítve. Ebben a mélyedésben feküdtek az emberi temetkezések sértetlen, de összedobált maradványai, díszítés nélküli kerámiacserepekkel, egy csonttőrrel és egy kecskekoponyával együtt. Az ain-jabrúdi barlangban szabálytalan kőlapokra kinyújtóztatott csontvázak rétegei találhatók a réz-bronzkori kerámiákkal és kovakőkésekkel. A csontvázrétegeket föld és agyag választotta el egymástól és a barlang mennyezetéig értek. Közvetlenül mellette egy barlangsír van, bejáratánál két kagylószerű bemélyedéssel és ugyanabból a korszakból származó sírmelléklettel. A bálványok sem hiányoznak; már Jerikó legrégebbi rétegében szoborcsoportokat találtak (ffi, nő, gyermek), s a Natuf kultúrából (8000 k.) származik az egyetlen barlangfestmény, amely egy emberpárt nemi érintkezés közben mutat (Jordániában). Szíria és Palesztina legfontosabb sírfajtája a „kőláda”. Különösen gyakran megtalálhatók El-Adeimehben és Teleilat el-Ghassul-ban a Holt-tenger É-i végén. Ez a kultúra a mintegy 4000-3500 közötti időből származik; 168 pld-t fedeztek föl, kővel bélelt és fedett négyszögletes gödrök, fölöttük egy kerek v. ovális domb. E sírok mellett gyakran találhatók kőből készült áldozati tűzhelyek hamumaradványokkal, ami halottkultuszra utal. Ez a kőkultusz a Bibliában is lecsapódott: „Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izrael háza is. Ők maguk, királyaik és fejedelmeik, papjaik és prófétáik, mind, akik így szólnak egy fadarabhoz: 'Atyám vagy', és egy kőhöz: 'Te szültél'. Hátukat fordítják felém, s nem arcukat, de ha nyomorúság tör rájuk, könyörögnek: 'Kelj föl! Ments meg minket!' Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak?” (Jer 2,26-28) „Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen a fejét nyugtatta, fölállította emlékkőül és olajat öntött rá. A helynek Bétel (Isten háza) nevet adta: azelőtt Lusznak hívták a várost. Jákob fogadalmat tett:... Ez a kő, amelyet emlékkőül állítottam, az Isten háza lesz.” (Ter 28,18-22) „...Lábán tovább beszélt Jákobhoz: Itt van ez a kőrakás és ez az emlékkő, amelyet köztem és közted fölállítottam. Ez a kőrakás és ez az emlékkő legyen a tanú: nekem sem szabad ezen a kőrakáson túl feléd menni... Jákob a hegyen áldozatot mutatott be és meghívta rokonait lakomára. Azok elköltötték a lakomát és éjjel a hegyen maradtak.” (Ter 31,51-54) „Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál fölállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően.” (Kiv 24,4) „Az Úr, a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát, s ne állíts föl kőoszlopot sem, hiszen gyűlöletes az Úr a te Istened színe előtt.” (MTörv 16,21-22). - 1900 k. fedezték föl az edomiták barlangszentélyét Petra mellett, röviddel utána pedig a bét-semesi barlangszentélyt a megalitikus halottkultusz érintetlen leleteivel. A párhuzamok a Kanári-szk-kel itt is feltűnőek. Szemmel láthatóan már jóval a héberek Palesztinába történt bevándorlása előtt betöltötte a területet a megalitikus halott- és ős-kultusz s a hit egy Legfelsőbb Lényben. Ábrahám (a kőrakás atyja?) Káldeából jött, egy ~ból, mert a különböző istenek tp-ai előtt és mellett használatban voltak az ősök tp-ai is, amelyekben még eleven volt a megalitikus ős- és halottkultusz. Mindezek után vsz. Szíria és Palesztina ~ja olyan eredeti és régi, mint az Ibériai-fszg-é, összefüggés persze eddig még nem volt megállapítható, s a „kezdetek” (faépületek) visszahozhatatlanul elvesztek. - 11. További jelentős ~ található az Arab-félszigeten, amelyet azonban még alig kutattak föl. Részben alighanem hozzátarozik már a petrai kultúra a maga barlangszentélyeivel és halott-templomaival is, mert hiszen az edomiták pontosan Palesztina és az Arab-fszg. határvidékén éltek. Ez a szentély egy különlegesen kiugró hegyfokon fekszik; több oldalról vezetnek föl hozzá a sziklába vájt lépcsők. Két, egymástól 100 m-re álló oszlop jelzi a hegyfok szakadékánál a DK-i bejáratot. Az eleven sziklába egy kb. 16 x 6,5 m-es udvart vájtak, ennek közepe táján emelt térség található. Az udvar Ny-i oldalán 4 lépcső vezet föl az oltárhoz, amelyet sziklába vájt folyosó vesz körül. Az oltárba felül derékszögű mélyedést véstek, az oltár három sarkát szarv alakúra képezték ki. Az oltár körül, az udvar felé eső oldalon egy szabálytalan, ovális formájú emelt térség található 2 csatornával, vsz. a libatiók (→italáldozat) felfogására. Az É-i monolittól K-re folyosó vezet 2 nagy barlangba, ezeket ismét egy szűk, hajlott folyosó köti össze. Kaszun vidékén, Nedzsdben három hatalmas, trilitekből álló kőkört találtak, a legnagyobbat a hegyoldalon, a trilitek egy része még állt, kettőn még rajta volt a fedőkő 5 m magasságban(!). A Teyma-pusztaságban és az Ibba Moghrair partján fölállított kőlapokból való kőköröket találtak. A Harrat-el-Moahibon kupolasírok nyomait találták. A Harra-területen kupolasírszerű kamrákat találtak egy kőhalomban, többnyire négyszögletesek és néha lépcsősen épültek, de a kormeghatározás nehéz, mert a kőrakás alá történő temetés még ma is szokásban van. Kubur Beni Helal nekropolisza (Helal fiainak sírjai) több kőrakásból állt, előttük egy-egy sztélével. A még ma is szokásos hajáldozat (egy előkelő halott nemzetségének minden asszonya levágja hosszú hajfonatait és a sírdomb fölé akasztja), amelynek párhuzamai megtalálhatók a görög hőskultuszban, de a megalitikus É-on is, talán régi megalitikus időkre nyúlik vissza. Hasonlóképpen megalitikus kőtiszteletre utal a →Kába is. - 12. Egyiptom ~ja, a 4500-3000 közötti időszak, a Óbirodalom ideje. Egész sor olyan lelet van, amely egyértelműen megalitikus: az ún. „neolitikus sírok” El-Omeinban például mintegy 7 m átmérőjű, mészkőtömbökből rakott, kerek dombok. Alattuk guggoló helyzetben levő csontvázakat tartalmazó ovális sírok. Kis kőkörök és tűz nyomai a sírok közelében talán halottkultuszra utalnak. A Vádi Hamamat barlangfestményeit (csónak ábrázolások, felemelt karú asszonyok) is értelmezhetjük így. Vádi-et-Tihben téglalap és négyzet alakú dolmensírok csoportját találjuk, Adfu közelében óriási kőrakásokat (az anyagot messziről kellett ideszállítani), Asszuántól D-re pedig tipikus ládasírokat, részben kőhalmok alatt. A piramisok előképeit v. előzményeit keresve aknasírokra (sírkamrákra) bukkanunk, amelyek fölé építményt emeltek; az előttük rendszeresen végzett halottkultusz bizonyítható. Ezt a masztaba nevű sírformát először Imhotep fedte be kőpiramissal Dzsószer kir. (III. dinasztia, 2650) tiszteletére. Ez az „első építőmesterként” ismert Imhotep vsz. Dzsószer 1,26 m magas (ülő) szobrának is alkotója; ez tipikus lélekszék-szobor, amilyenekkel a masztabáknál találkozunk. Ládasír, teraszok és lépcsőzetes domb - a megalitikumból származó e 3 összetevőből alkották meg zseniálisan a piramist. A háttérben álló halottkultusz egyértelműen megalitikus, de már nagyon korán politeizmussá fejlődött tovább, és emiatt más ~kkal összehasonlíva jellegzetes egyiptomi vonásokat ölt magára. Mindenesetre Egyiptom tekintetében is világos, hogy már a piramis-kultúra előtt is élt egy ~, úgyhogy nem ez vezethető le amabból, hanem éppen fordítva. Visszakövetkeztetve egyiptomi szövegekkel is alátámasztható. Az olyan istennevek, mint „Nagy Isten”, „Ég Ura”, „Egyetlen”, az „Élet Létrehozója és Fenntartója” stb., ugyanazok, mint a „Legfelsőbb Lény” máshol is található nevei. Az egyiptomiakra jellemző lélekfelfogás is megerősíti ezt: a „ka”-t (életerő) összekapcsolták a „ba”-val (madárként ábrázolt szellemi princípium) és az „ah”-hal (bóbitás ibiszként ábrázolt megdicsőült lélek, mely a testtől függetlenül is létezhet). A jellegzetes egyiptomi lélek-széket „ka házának” nevezik, mert azt hiszik, hogy a halott életerejével a sírban lakik, míg szelleme és megdicsőült lelke a másvilágon tartózkodik. A nő nagyrabecsülése mint „a Ház Úrnője” (az uralkodó király volta pl. a feleségétől függ, aki a dinasztiát törvényesíti) anyajogú elemekre utal, miként ezt az É-i és ÉNy-i ~kban sokszor látjuk. A többi ~val ellentétben az eredeti ős-, hérosz- és királykultusz vsz. a sokistenhit hatására erőteljes divinizációs befolyás alá került. - 13. Mezopotámia (a mai Irán legnagyobb része is hozzá tartozott) korai rétegei szintén ~ról tanúskodnak. 5000-3000: a temetkezés formája az aknasír a halottkultusz nyomaival (tűzhelyek, halottkutak), de előfordulnak kőtörmelék-halmok kőláda-sírok fölött is (pl. Tell-Ahmar). Karkemis (Szíria) mellett és Mariban talált síroknál egyrészt bizonyított az akna (és ezzel a folyamatos halottkultusz a megalit sírok felett), másrészt az étkezőcsésze a halottak számára (sírmellékletek). Az Urban talált királysírok 3000-2700: nem ábrázolnak sem istenképeket, sem más vallásos jellegű szimbólumokat, amelyek a tp-okban ugyanakkor már gyakorolt politeista kultuszra engednének következtetni! Ez arra utal, hogy a halottkultusz sokkal régebbi, s az istenek kultusza mellett is tovább folytatódik. - 14. A Kanári-szigeteken az előbbi földközi-tengeri térségtől csak látszólag távol eső ~ található. Itt a kutató kedvező helyzetben van, mert ez a kultúra a megalit kortól a Kr. u. 15. sz-ig fennmaradt, és a vallásra és szokásokra vonatkozó tudósítások is rendelkezésre állnak. A régészeti leletekből egy tipikus, archaikus jellegű megalit magaskultúra bontakozik ki, amely összehasonlítható a Földközi-tenger térségének Kr. e. 3000-2000 közötti kultúrvilágával. Mind a barlangba, mind a kőhalom alá történő temetkezés megtalálható. Némelyik barlang holttestek százait fogadta be (többnyire „mumifikáltan”, de nem balzsamozással, inkább szárítás, sőt füstölés révén). Rendszerint kőpadokon v. faállványokon feküdtek vízszintesen kinyújtóztatva. Míg ezzel főként Teneriffában találkoztak, Gran Canarián a tumulusok uralkodnak, többnyire kerek kőhalmok, lávafolyások v. kőládák felett, gyakran 2 lépcsőben fölépítve. - Egészen sajátságos megalitikus típust képviselnek La Guacha toronyépítményei: tornyok köralakú falakkal, melyeket kövek szegélyeznek, közöttük kőládák - a mükénei és szardíniai építményekhez hasonlóan. A kőládákban (nem mumifikált) csontvázak voltak. A K-i szigeteken egyfajta, nagy tömbökből kiképzett, ferdén egy természetadta domb mélyébe vezető folyosósírt találunk. A hagyomány szerint régen lent az aknában tüzet gyújtottak, és a felszálló (a halottaktól, a mélyből származó) füstből jóslatokat olvastak ki. Nagy kőkörök gyülekezési helyként szolgáltak; a résztvevők ülőhelyei (a hagyomány szerint) egyben az ősök (szellemének) ülőhelyei voltak. A hagyomány tanúsága szerint a Kanári-szk. lakói hittek egy Legfelsőbb Lényben (a „Legnagyobb”-ban, a „Magasztos”-ban), akit a hegyi szentélyekben tiszteltek (többek közt tejáldozatokkal; szárazság idején a papnők vesszőkkel ütötték a tengert, miközben vízért könyörögtek a Legfelsőbb Lényhez). Emellett démoni lényeket is kultikus tiszteletben részesítettek, egyféle „ördögöt” (ez szerintük a Pico de Telde kráterében lakott), egy démonikus kutyát (Gran Canarián és Palmán), v. kecskebakot (Gomera), amely az asszonyokat üldözi. - 15. Afrika. a) É-i partja, amelyet az eu. fajokkal és kultúrákkal való erős kapcsolata miatt szívesen neveznek Fehér-Afrikának, a ~ harmadik központja. Különlegesen érdekes számunkra a berberek és líbiaiak megalitikus múltja. A legtöbb leletet megsemmisítette ugyan az európaiak földhasználata, de Frobenius mégis talált röviddel az I. vh. előtt egy megalitikus sírmezőt Algir mellett, s még 9 teljes épségben maradt és 7 részben feldúlt dolment tudott biztonságba helyezni. Mintegy 60 évvel korábban, amikor először találtak rá erre a sírmezőre, még kb. 400 dolment számláltak! Mivel a dolmenek körül gyakran találhatók 2-3 m átm. kőkörök, dombarchitektúrára kell következtetnünk. Igazi sziklasírokat Timgad mellett találunk. Sírhalmok viszonylag gyakrabban fordulnak elő, és kis →menhirek is, amelyeket lélek-székként értelmezhetünk. Thibilisz (Anuna) barlangja párhuzamos Palesztina és Gran Canaria barlangkiképzéseivel; a barlang belsejében több emeleten helyezkedik el a sok helyiség. A későbbi numídiai építmények hasonlítanak az etruszk síremlékekhez. Az ún. Medraszen nagy kváderkövekből épített körfalát 60 dór oszlop tagolja; pereme fölött a domb kúpalakban emelkedik (szintén kváderkövekből). A kúptető harmadik kősoránál lépcső és folyosó vezet a kocka alakú kamrához, melynek ajtaja előtt a padozaton egy nyílás látható, a tulajdonképpeni sírkamra beomlott boltozata, a halottkultusz a kocka alakú kamrában zajlott. A sírkamra bejárata, mint a piramisoknál, itt is álcázott és független volt a halottkultusz helyétől. Mivel ezt az építményt is, valamint a 33 m magas Kbur Rumirahot („keresztény nő sírja”) teljesen kirabolták, a kormeghatározás nagy nehézségekbe ütközik; az épület azonban biztosan másodlagosan megalitikus jellegű, és nem képez hidat a két elsődlegesen megalitikus terület, Ny és K, az Ibériai-fszg. és Szíria-Palesztina között. - b) Fekete-Afrikában is sok utalás található ~ra, amelyek határozott párhuzamba állíthatók az egyéb lelőhelyekkel. Szudánban pl. éppen úgy találunk kőlap- és barlangsírokat, mint kőköröket és menhireket, aknasírokat, sőt kupolasírokat is kultuszhelyekkel, amelyek típusuk szerint vsz. még a piramisoknál is régebbiek. Bár a leletek még távolról sincsenek feldolgozva, megállapítható, hogy ebben a tört. előtti korban nagyon elterjedt és egységes volt a ~ és vele együtt a vallás is. - Afrika sajátossága, hogy a törzsi kultúrák jóvoltából ezek az ősi kultúrák sok esetben napjainkig fennmaradtak, úgyhogy az etnológiai adatokból analógiák segítségével megkísérelhető az archeológiai leletek értelmezése. - c) Afrikai törzsek ~ja. A gallák vallása K-Szudánban pl. kifejezetten főistenvallás, a Legfőbb Lényt egyértelműen az éggel azonosítják. Őhozzá szólnak (gyengéden) imáikban, neki áldoznak mindenből, amiből részesülnek. A halottaknak legszívesebben fekete állatok vérét áldozzák (a fekete szín v. a halottakra utal, v. az égre; a galláknak ugyanis egy szavuk van a sötétkékre és a feketére). D-Etiópiában a darasszák a Tutto-fela dombon tartanak áldozati ünnepet, birkát ajánlanak fel, és noha egy olyan menhir-mezőn teszik ezt, ahol számtalan sírdomb van, már semmit nem tudnak a kövek jelentéséről; de az az érzésük, hogy ez a hely szent, mert köze van a halálhoz. Sok menhir kétségtelenül falluszkő; kőgyűrű választja el a makkot a hengeres nyéltől. Ezek a fallusz-szimbólumok helyenként 6 m magasságig is a talaj fölé emelkednek, miközben a bazaltkövek még kb. egy m-nyire nyúlnak a talajba és kőlapokkal vannak beékelve. Csak Szidamo tart-ban mintegy 10 ezer ilyen falluszkő áll. Az antropomorf menhirek jóval kisebbek, és puhább anyagból készültek. Az ábrázolt arcok laposak, mindig van orruk, a szemek helyén pedig lyukak. Szájat és fület viszont ritkán ábrázolnak, néha egy-egy (madárszerű) profil is látható. A darasszáknak erőteljes halottkultusza van; aknasírokat találunk fülkékkel, felettük kőrakással. A köveket a gyászolók hozzák magukkal, és a sír fölé halmozzák. A falualapító sírjának közelében van a gyülekezések helye. Kőfoglalatban szent fák és menhirek állnak ott, a gyülekezőhelyhez vezető út ki van kövezve. Ez a még eleven ~ erősen emlékeztet az Indonéziában és DK-Ázsiában ma is élő kultúrákra. A nilóták a Nílus felső folyása és a Vörös-tenger között élnek, és egy láthatatlan, testetlen Legfelsőbb Lényben hisznek; mértékadó azonban a hérosz, akinek kultusza nagyon háttérbe szorítja a Legfelsőbb Lény kultuszát. A hérosz médiumokon keresztül nyilatkozik meg az embereknek, olykor azonban állatokon és tárgyakon át is (pl. a fák zúgása által), és mindig az uralkodó kir-ban testesül meg. A nilótáknál többfelé találunk menhireket, kicsiny dolmeneket, tölcsérsírokat (mint Egyiptomban), kőhalmokat. A jellegzetes cölöpök ezeken a halmokon halotti emlékjelek. Végül az ashantik (a Ny-afrikai Aranyparton) a kir. palota körzetében építenek tp-ot a Legfőbb Lénynek; minden tanyának saját kultuszhelye van az (ahogyan ők mondják) „Ég Istene” számára, egy bizonyos fafajtát („Isten fáját”) úgy metszenek meg, hogy felül egy háromrészes ágvilla marad, melyre edényt helyeznek az adományok számára, ebben gyakran egy kőbalta („Isten fejszéje”) van; a három kihegyezett ágcsonkra az ashantik húsáldozatot szúrnak. Folyókat és felszíni vizeket is „Isten gyermekei”-ként tisztelnek, kívülük különböző természet-szellemeket és az ősök szellemeit is (mindenekelőtt az anyai ágon), akiknek külön kultuszuk van („ülőhelyekkel”). - 16. Az Indus völgye. 4000-3500: Beludzsisztánban és az Indus-völgyben újkőkori földművelés és kezdődő falusi kultúra nyomai vannak, míg India és DK-Ázsia legtöbb más részében még az átmeneti kőkor (az őskőkorból átnyúló) vadászó-gyűjtögető kultúrája uralkodott. Elő-árja törzsekről van szó, akik kultikus-szertartási funkciókat betöltő épületek körül építették fel településeiket. K-Beludzsisztánban a Kvetta-völgyben érdekes megalitikus tárgyakat tártak föl a közelmúltban; egy 12 m magas dombot és számos, kőfallal körülvett épületet. A domb lépcsőzetesen, zikkurat módján volt rétegezve, több lépcső vezetett egy, a domb kúpján levő emelvényhez. Úgy tűnik, hogy a több mint száz 3-8 m-es épületből álló, nagy köralakú kőépítmények, valamint a fehér sziklákból épült utak nem lakásul, hanem inkább vallási szert-ok helyeként szolgáltak. Ez az ún. „harappa előtti” kultúra az Indus-völgyben világos párhuzamba állítható D-India ~jával, azonfelül kétségtelenül valami „városféle”, ami megfelelne Kína, Mezopotámia, Egyiptom, Közép-Amerika legrégebbi városainak, ahol a vallási funkció állt mindenütt a középpontban (világközéppont, ahol az éggel és az alvilággal érintkezni lehet). Az ezt követő Indus-kultúrát 2500-ra datálták. Két központja volt: Ny-on Mohendzsodára (az Indus mellett, mintegy 400 km távolságra a torkolattól felfelé a folyó mentén) és Harappa (mintegy 550 km-rel távolabb K-re, a Rávi, az Indus egyik mellékfolyója mellett). Ezeken kívül egész sor más város volt: pl. Szutgakon (DNy-on a tenger mellett) és Alamgirpur (a Dzsumna-medencében, 1500 km-rel távolabb DK-en). Ez a kultúra tehát nagy területre terjedt ki és minden tekintetben hasonló a sumér városállamokhoz, amelyekkel bizonyíthatóan keresk. kapcsolatai voltak. Az Indus-völgyi kultúrának saját írása volt, amelynek megfejtését a közelmúltban kezdték meg; az eddigi eredmények azonban még nem elégségesek ahhoz, hogy világos, részletes információt adjanak a szokásokról és a vallásról. A két központi városnak egységes az építési terve (ami a birod. központi irányítására enged következtetni); valóságos úthálózatuk van, nagy utakkal és ezekre merőleges mellékutakkal, ezeket ismét utcák tagolják, úgyhogy igazi háztömbök keletkeznek; a házak égetett agyagtéglából épültek. Mindkét város nyugati peremén várszerű magaslatokon citadellaszerű, igen vastag, részben kőépítmények találhatók, melyek vsz. tp-ok és melléképületeik voltak. Szimmetrikusan elhelyezett lépcsők egy kettős kapuhoz vezetnek. Zsírkőből, mészkőből és alabástromból készült szobrocskák és pecsétek kerültek elő, valamint 11 szakállas férfialak, feltűnő lóheremintával díszített bő köntösben (kabátban); lehetséges, hogy az Indus-kultúra papkirályainak a képmásai. 1500-1300: ez a kultúra (melyben meglepően kevés jel utal a stíluselemek fejlődésére) hirtelen megszakadt. A kiásott épületek legfiatalabb rétegében, amely mindamellett 3 ezer évesnél jóval régebbi, sok olyan ffi, nő és gyermek holttestét találták, akik nyilvánvalóan erőszakos halállal haltak meg és nem lettek eltemetve. Vsz. a közismert árja invázióról van szó (egy réz csatabárd az Indus-kultúrában teljesen ismeretlen nyélrátétellel külső invázióra utal); Indiába átvonulva megsemmisítették az Indus kultúrát. - Amilyen változatosak és sokrétű kultúrára vallanak a különböző országok tanúbizonyságai, olyan egységes a lelet a ~ vallását tekintve; az ősök kultusza, ill. a halottkultusz áll a középpontban. Épp a kövek tanúsítják mindenütt az ősökkel való tényleges összetartozást, s demonstrálják a „sziklaszilárd” hitet, amely ennek a korai időszaknak az embereit ilyen technikai és építészeti teljesítményekre sarkallta! Nem szabad elfelejtenünk: ezeknek a nagy menhireknek némelyike 300 tonna súlyú, még a triliteken levő nagy asztallapok is 100 tonnások - olyan súlyok, amelyek még a legmodernebb technológiával is csak óriásdaruk és bonyolult hidraulika segítségével lennének mozdíthatók. Nem tudjuk, hogyan oldották meg a mozgatást, csak annyi biztos, hogy „megoldották”, mert a stonehenge-i trilitek majdnem öt évezrede állnak! A megalitikus emberek hite biztonságot merített abból a tudatból, hogy összetartoznak őseikkel, kiknek hatalma és immár termfölötti léte a javukra válik. Az ősök „istenítésére” vannak adatok, de ezek nem olyan meggyőzőek, hogy a megalitikus vallást „politeistának” lehetne nevezni. Éppen ellenkezőleg: ahol elevenen él az ősök kultusza, ott eleven a hit egy „Legfelsőbb Lényben”, az „Atyaistenben”, aki minden mögött áll, az ősök mögött is, és jóakaratú az emberek iránt. Ahol ez a főistenhit háttérbe szorul, ott v. politeizmus (mint Egyiptomban), v. polidémonizmus (mint a még ma is élő megalitikus népeknél) lép a helyébe. De tulajdonképpen mindenütt „jelen van”. Ez a főistenhit azonban kissé eltér a primitív népekétől, s ezáltal egyúttal a „legrégebbi emberek” hitétől is, mert elválaszthatatlanul összekapcsolódik az ős-halott-kultusszal, amely arra szolgál, hogy megteremtse a kapcsolatot az istenséggel. Ahol az ősök kultusza héroszkultusz formájában fejlődött ki, és ezt gyakorolták, ott nagyon közeli volt a politeizmus. Az archaikus magaskultúrákban a főisten az „Istenek Atyjává” v. éppenséggel az „Istenek Ősévé” lett, és a héroszok tisztelete került előtérbe. - A természeti szellemekben (víz-szellemek, fa-szellemek, vihar-szellemek stb.) való hit a megalitikus vallások további fontos tartozéka. Az is világos, hogy a ~ összekötő láncszem a százezer éveket átfogó őskőkori vadászó-gyűjtögető kultúra és az archaikus magaskultúrák között, s hogy ezeknek a kultúráknak, melyeket a tört. kezdetének szoktunk tekinteni, számos eleme már a ~ évezredeiben elterjedt és kifejlődött. Hagyományaink tehát sokkal messzebbre nyúlnak vissza, mint gondolnánk. Így az is világos, hogy a megalitikus emberek vallása régebbi, mint a magaskultúráké, hogy a többistenhit (politeizmus) nem eredeti, hanem következmény, és ezeknek az embereknek a hitélménye olyan erős volt, hogy általa évezredeket túlélő, kőbe faragott emlékműveket alkottak. Az újkő-, réz- és bronzkor ~i és az archaikus magaskultúrák közötti éles határvonal számunkra az írás felfedezése és elterjedése. Csak az írásos leletek megtalálása és azok sikeres megfejtése teszi igazán élővé a múltat, teszi lehetővé a történetírást és ezzel a vallás-történetírást is. **

König 1985:45.